Tóth Gyuszi emlékére

A családról azt tartják, nem tudod megválasztani. Néha nem találod a hangot a családtagjaiddal, de valójában nem tudsz rájuk haragudni, mert holnap vagy egy hét múlva újra ott lesznek neked. Ott, amikor szükséged van rájuk. Amikor fizikai vagy lelki támogatás kell.

Egy 24 órás szolgálatban nem lehet kizárni a magánéletet. Nem tudnak a tűzoltók csak a munkáról, hobbikról, meg időjárásról beszélgetni.

Összezárva 24 órán keresztül nem tudod eltitkolni, hogy gond van a gyerekkel otthon, vagy veszekedés volt a pároddal. Azért nem tudod, mert te tűzoltó vagy, nem színész, ők pedig kérdeznek, mert látják, érzik, hogy valami történt veled, mert nem csak a kollégáid, hanem a családod is.

És akkor egyszer csak mindenki papája beteg lett. Nagyon beteg. Aki eddig a lelki támogatást adta, most ő szorult hirtelen segítségre. Tehetetlennek érezted magad, érthetetlen lett az egész és ő csak úgy hirtelen elment. Ez pont úgy fáj, mintha a saját apád, papád ment volna el. És nem lesz már közös főzés egy csendes szolgálati napon, nem fog morogni, ha a csizma lehúzót elfelejted vissza tenni a helyére. De nem lesz az sem már, hogy délután becsukva maga után az iroda ajtót leüljön és megkérdezze, hogy minden rendben van otthon?

Tóth Gyula tűzoltó főtörzsőrmestert családja és barátai mellett bajtársai kísérték utolsó útjára, június 4-én délben. A koporsó leeresztésekor a szirénázó gépjárműfecskendők hangja fájdalmasan törte meg a csendet. Búcsúzóul Gyuszi sisakját a tűzoltók átadták a gyászoló feleségének és két gyermekének.

Fotó: Tóth Imre