Nemzetközi kitekintés


1.      1976. július 10.

Ahogy a vegyipar fejlődött, szinte törvényszerűen hozta magával a különböző méretű és hatású vegyi baleseteket is. 1976. július 10-én nem sokkal dél után Olaszországban, nem messze Milánótól robbanás következett be egy vegyi üzemben. Közvetlen hatásként fehér, mérgező gáz képződött, amely lassan két település felé terült. A baleset a súlyos veszélyhelyzetekre érvényes rendkívüli intézkedések bevezetését igényelte. Ez volt a sevesoi katasztrófa.


A 17 ezer főt számláló kisvárosban, Sevesoban az erősen maró szag hatására a lakók bezárták a lakások ablakait, de másnap reggelre kiderült, hogy az emberi életek továbbra is veszélyben vannak. A házi kedvencek elpusztultak, s mint kiderült, a mérgező felhő dioxint tartalmazott. Ezt az anyagot először a vietnami háborúban használták lombtalanítóként.
Első körben körülbelül 200 főt telepítettek ki, majd talajvizsgálatok és további kiürítés következett. Bőrpanaszokkal több, mint 40-en fordultak orvoshoz. Három héttel a robbanás bekövetkezése után 2000 emberen végeztek vérvizsgálatot, és még az esemény után egy hónappal is azt javasolták, hogy a leginkább érintett területeken távolítsák el a teljes növényzetet és végezzenek talajcserét. Az egészségügyi hatóságok 32 terhesség megszakítását engedélyezték.
A dioxinnal szennyezett zónát a hadsereg lezárta, ám erős kritika érte az intézkedésbe bevont szervezeteket a késlekedésért. Sokan úgy gondolták, hogy nem tettek meg mindent a megfelelő időben a korlátozó intézkedések bevezetésének érdekében. 6 iskolát zártak be, de csak miután észrevették, hogy majdnem 300 gyerek bőrén vannak elváltozások. A veszélyhelyzet után hét hónappal mintegy 700 ember még mindig nem tért vissza az érintett területre. A lakosság három évvel később térhetett vissza, de az üzem még mindig zárva volt, és kérdéses volt az is, hogy a valós veszély elmúlt-e.


A dioxint gyártó országokban természetes aggodalom fogalmazódott meg a lakosságban, azért például Nagy-Britanniában és Németországban felfüggesztették a gyártást.

2.      1984. december 3.  Bhopal

 

A vegyipar történetének legtöbb emberáldozattal járó katasztrófája. India középső részén, Bhopalban következett be 1984. december 3-án. Bhopal egy több mint 800 ezer lakosú nagyváros, a Madhju Prades szövetségi állam fővárosa.

Miről mesélnek a túlélők?

Azon a hajnalon többen is látták, hogy az Union Carbide helyi üzeméből egy kis fehér felhő emelkedik fel. Senki nem sejtette, hogy ez a jelentéktelen képződmény hamarosan ezrek halálát okozza.
A mérgező gőzfelhő rövid idő alatt kiterebélyesedett és ráterült a város nagy részére. A szélcsendben mintegy 40 négyzetkilométernyi területen alakult ki nagy mérgezőanyag koncentráció. A vegyi felhő betöltötte az utcákat, tereket, behatolt a lakásokba. Sokan arra ébredtek, hogy nem kapnak levegőt.
A városban pillanatok alatt kitört a pánik. Az emberek éles szúrást éreztek a szemükben, fojtogatta a méreg a torkukat, és köhögve fuldokoltak. Néhány óra leforgása alatt sérültek tízezrei lepték el a város kórházait és egészségügyi helyeit. Az orvosok – bár megállapítható volt a mérgezés – nem tudták, milyen anyaggal állnak szemben, így azt sem, hogy milyen ellenanyagokat, gyógyszereket, kezelést célszerű alkalmazni. A szakszerű ellátás hiánya miatt az egyébként még gyógyítható emberek is maradandó egészségkárosodást szenvedtek, illetve sokan emiatt meg is haltak.

 

Az első pánikhullám elmúltával orvosok és mentőalakulatok járták végig az érintett terület lakásait, mert feltételezték, hogy igen sok embernek arra sem volt ideje, hogy lakását elhagyja.
Több hírügynökség arról számolt be, hogy a lakásokban kb. 600 halottat találtak. A gyermekek nagy része nem tudott elmenekülni, őket otthonukban, ágyban érte a halál, azért a halottak mintegy 30 %-a gyermek volt.

A város körzetében leállt a vonatközlekedés, a vasúti személyzet elmenekült, vagy megsérült. Tízezrek menekültek a városból közutakon, és sokan útközben rogytak össze. A mentőosztagok az utcákon, utakon próbálták ellátni a sérülteket.

A francia sajtó szerint 120 ezer ember menekült el a városból, az áldozatok száma pedig 3000-re tehető.
A vegyi szennyeződés közel 60 km-es távolságra terjedt, de még 200 km-re is voltak vegyi sérültek.
A térségbe India minden részéről érkeztek orvosok, de az alkalmazott elsősegély többnyire a szem öblítéséből, illetve gyógyszer becseppentéséből állt.

Mi okozta a katasztrófát?

A kiszabadult anyag metil-izocianid volt, amit helyben gyártottak, mint rovarirtószer-alapanyagot. Az anyag a Union Carbide kutatóinak szabadalma és a Sevin fantázianevet viselte, arra lett volna hivatott, hogy a világszerte betiltott DDT-t kiváltsa. A hatóanyagot sok más területen és több országban is alkalmazták, s bár erősen mérgező, biztonságosan kezelhető és alkalmazható anyagnak számított.
A baleset okaira több verzió is felmerült. Egyik szerint a tároló tartályba víz jutott, aminek hatására erős hő fejlődés jött létre, és a hirtelen megnövekedett gőznyomás nyitotta meg a biztonsági szelepeket, és a mérgező gőz a szabadba jutott. A másik variáció szerint az egyik földbe süllyesztett vezeték hibája okozta, hogy az egyébként színtelen és szagtalan alapanyag szabadba jutásával és hirtelen elpárolgásával mérgező gőzfelhő alakult ki.

A helyi sajtó szerint az üzemzavar idején a gyárban gyakorlatlan, fiatal technikusok voltak műszakban, akik későn észlelték a mérgező gőz szivárgását, és nem intézkedtek szakszerűen, ezért a föld alatti 45 tonnás tartály tartalmának csaknem fele kiszabadulhatott.

A mérgező anyag kiáramlását csak egy órával az észlelés után tudták megállítani!

A hivatalos vizsgálat hónapokat vett igénybe, és egymással ellentmondó megállapításokat tartalmazott. Egyértelmű magyarázatot nem találtak a balesetet kiváltó okra.
A bhopali üzemben a technológiai folyamatokat emberek irányították, és az ellenőrzést sem végezte automata rendszer. A műszerek nem voltak megbízhatóak, és a személyzet nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a tartály nyomásmérője többször is túlnyomást mutatott.

Ez a katasztrófa tipikus példája volt egy elképzelhető üzemzavar, illetve baleset bekövetkezésének, lefolyásának és következményeinek.

 

3.      2000. május 13.  Enschede

A holland-német határ közelében lévő Enschede iparváros területén 2000. május 13-án robbant fel a Fireworks cég tűzijáték-lerakata. A második világháború óta Hollandiában bekövetkezett legsúlyosabb szerencsétlenségnek a halálos áldozatok mellett rendkívül nagyszámú, több mint ezer sérültje volt. Több mint száz tonna felszerelés robbant fel, a rendkívüli erejű légnyomás a város egyik negyedét a földdel tette egyenlővé. Az anyagi károkat százmillió eurós nagyságrendűre becsülték.

A cég két igazgatóját, Wilhelm Patert és Ruud Bakkert néhány héttel a katasztrófát követően őrizetbe vették.

 

4.      2000. január 30.  Nagybánya, Románia

A Zazár település közelében működő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka egy kb. 25 m-es szakaszon átszakadt. A ciánt és nehézfémeket tartalmazó víz a Lápos folyóba zúdult, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Mivel a bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását vagy enyhítését meg sem kísérelték.

A szennyezőanyag koncentrációja a katasztrófa helyén a magyarországi szabvány szerinti határérték 180-szorosát is meghaladta, a Szamos és a Tisza összefolyásánál a határérték 135-szöröse volt. A duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhető folyamatos felhígulás nyomán a Tisza-tónál 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös volt a határérték-túllépés, de még Belgrád magasságában is halpusztulást okozott a szennyezés, amely még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt

 

5.      2001. szeptember 21. Toulouse, Franciaország

A toulouse-i üzem 221-es raktárában 2001. szeptember 21-én mintegy 300 tonna ammónium-nitrát robbant fel: a detonációk után ötven méter átmérőjű kráter tátongott a helyszínen. Két gyárépület összeomlott, a különböző mértékű károsodást szenvedett környékbeli otthonok száma megközelítette a 30 ezret. Az anyagi kár több százmillió frankra rúgott.

A pusztító erejű detonációt vegyi eredetű folyamatok idézték elő: a robbanást az a klórtartalmú anyag váltotta ki, amelyet valamivel korábban helyeztek el a száz méter hosszú raktárépületben, ez lobbantotta be a normális körülmények között semleges műtrágyaipari alapanyagot.

6.      2005. december 11. Buncefield,

Vasárnap délben robbanássorozat rázott meg egy Londontól északra fekvő olajtárolót, Európa valaha látott legnagyobb ipari tüzét idézve elő.

Hatalmas fekete füst szállt fel a Hemel Hempsteadben található Buncefield olajtárolóból. Az okokról senki sem tud biztosat, a rendőrség azonban kizárta a szándékosság lehetőségét. Az égbe nyúló lángok hője által magasba emelt füstfelhő a világűrből is látható, ami jelzi a tűz nagyságát. A létesítményt tápláló csővezetéket a robbanások után azonnal lezárták, a tűzoltók pedig 250 000 liter habot szállítottak a helyszínre, ami vízzel keverve egy vastag takarót eredményez, elzárva a tüzet az égéshez szükséges oxigéntől.

 

Több mint 270 millió liter kerozint, gázolajat és benzint tároltak a létesítmény 20 tartályában

A robbanásokban 43 ember sérült meg, vasárnap éjszaka 36 családot telepítettek ki a körzetből, valamint 20 kilométeres távolságon belül az összes iskolában szünetet rendeltek el, az M1 autópályát pedig lezárták.

 

7.      2010. Magyarország, Kolontár

Az ajkai vörösiszap-katasztrófa tíz emberéletet követelő ipari szerencsétlenség és környezetkárosító katasztrófa, amit az okozott, hogy 2010. október 04.-én átszakadt a MAL Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, 300 m × 500 m-es vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő, körülbelül 600–700 000 köbméternyi zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben.